Tánctörténet

Standard táncok

A standard táncok közé soroljuk az angol keringőt, tangót, bécsi keringőt, slowfoxot és a quickstepet.

Angol keringő

A tánc nevéből is kiderül, hogy származási helye Anglia. A húszas években a Bostonból fejlődött ki, mely a Bécsi keringő utódja volt. A versenyeken standard kategóriában a párok elsőként táncolják. A tánciskolák kezdő tanfolyamán is az alapvető táncok egyike. Zenéje lágy, ¾-es ütemének első ütése mindig hangsúlyos, mellyel a mozgás lendülete is harmonizál. Bálok nyitótáncaként gyakran láthatjuk.

Tangó

A Tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igen vitatott. A tangó elnevezés a tambor, azaz dob szóra vezethető vissza, amely a fekete dél-amerikai dobszólóval kísért ünnepet idézi fel.

A táncot és zenét a kubai Habanéra és az argentin Milonga befolyásolta.  A modernizált Tangó mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében terjedt el. A spanyol-argentin mélabúval átitatott tangó a férfias és nőies, a kemény és lágy, az agresszív és szentimentális vonásokban mutatkozik meg.

Napjainkban kétféle Tangó van jelen. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az Argentin Tangó, amely a divattánc kategóriájába tartozik. De mindkét stílust a szenvedélyesség jellemzi.

Bécsi keringő

A társastáncok közül a Bécsi keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német waltzen, azaz forogni, keringeni szóból származik. Néptáncként a harmincas években fedezték fel újra Németországban és Ausztriában.

A Bécsi keringőt gyors, egyenletes, szárnyaló és folyamatos forgómozgások jellemzik.

Slowfox és Quickstep

A Slowfox és a Quickstep a Foxtrottból fejlődött ki a húszas években, és a lassabban és gyorsabban játszott zene alapján váltak ketté. A Slowfoxra a test folyamatosan haladó, hullámszerű mozgása jellemző. A Quickstep dinamikusabb, elsöprő tempója miatt a legvidámabb társastánc és a versenyek fináléjaként táncolják.

Latin-amerikai táncok

Latin-amerikai táncok között szerepel a szamba, cha-cha-cha, rumba, paso doble és jive.

Cha-cha-cha

Egy kupai zenész, Enrique Jorrin alkotta meg a cha-cha-chát. A Rumbának és a Mambónak egy változata. A Cha-cha-cha szó a zene ritmikus részének tekinthető, és a táncosok három lépéssel interpretálnak.

A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát, majd később Európát hódította meg. A gyors, temperamentumos zenével, a tiszta, világos ritmussal, és a variációgazdag, vidám figurákkal a Cha-cha-cha nagyon népszerű tánc lett.

Szamba

 A Szamba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából az új hazájukba, Brazíliába. A Szamba szó a semba afrikai szóból ered, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A Szamba élénk, könnyed, gondtalan zenéje a rioi karneválok hangulatát idézve ösztönöz a táncos mozgásra és vidám, kirobbanó életöröm jellemzi.

Rumba

 A Rumba eredetileg több kubai páros tánc gyűjtőneve. Ebben a szenvedélyes, csábító táncban a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás, a férfi pedig a vonzódás és függetlenség között. Ehhez fontos kifejezőeszköz a női csípőmozgás.

Napjainkban jazz-elemeket is átvettek a Rumbába.

Paso Doble

A Paso Doble eredetében egy spanyol tánc, amelyet spanyol mars zenére táncolnak. A tánc bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt (és nem a bikát) testesíti meg. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.

Jive

A Jive nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoznak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues, a Swing, a negyvenes években a Boogie vagy a Boogie-Woogie, a Jitterburg és a Bebop, valamint az ötvenes években a Rock and Roll. Ezeket a táncokat az amerikai katonák hozták át Európába, ahol szabad mozgásstílusukkal gyorsan kedveltté váltak.